1. A búcsú...

$nooky a korházban, mikor az orvosok kirángattak a kórteremből... Miért?

$isi: http://www.youtube.com/watch?v=KRAMNWzfjcg

A kórház előtt ültünk. Volt aki a padon, és volt aki a földön. Mind a fejünket fogtuk, és nem szóltunk egymáshoz. Csak az a szám járt a fejembe, amit fél órája még Pauly ágya mellett énekeltünk el... Nem tudtuk felvenni stúdióban. És már nem is fogjuk. Pauly nélkül, nem az igazi.
- Hoztam kaját. Ki kér?- jött ki a kórház büféjéből Jack, két doboz pizzával.

- Hogy te mindig csak a kajára tudsz gondolni...- nézett fel Miley kisírt szemekkel. Jack egy szelet pizzával a szájól kilógva, megvonta a vállát, mint akit egyáltalán nem is érdekel a dolog.

- Mekkora egy seggfej vagy!- sziszegtem idegesen a fogaim közül, majd felálltam, és odébb mentem. Később Brien utánam jött, és hátulról átölelt, hogy vigasztaljon- Hányingerem van tőle!- háborogtam még mindig.
- Csak azért ilyen, mert nem akarja kimutatni az érzelmeit... Fél, hogy sírni lássuk-magyarázta Bri. Elgondolkoztam a dolgon, és végül hagytam a fenébe, nem akartam magamat ezen idegesíteni. Egy idő után, hangos kiabálásra lettem figyelmes. Megfordultunk, és a srácok mind üvöltöztek egymással. Egy szót nem lehetett érteni abból, amit mondtak, mert mind a 13-an mást ordítottak. A biztonsági őröknek közbe kellett lépniük, és kinavigáltak minket a kórház terültéről. Beültünk egy (nagy) taxiba, és vissza indultunk a szállodánk felé. A kocsiban próbáltunk kulturáltan viselkedni, és mint a jó gyerekek, ültünk csendben, és vártuk hogy megérkezzünk, és újra egymásnak eshessünk. Így is lett. Kiszálltunk a szálloda előtt, és egészen a szobáinkig egymást szidtuk, és mind a másikat okoltuk a történtek miatt. Majd mind a szobánkba vonultunk, és csend lett. Mintha megállt volna az idő, nem hallatszott semmilyen zaj. Csak Zayn szuszogását hallottam, az ágyam másik feléről...
Február 17-e. Vasárnap. Reggel mind a hotel éttermébe vonultunk, egy közös reggelire. Először nem szóltunk egymáshoz, de Snooky megtörte a csendet.
- Egyikünk sem hibás... Miért kell egymást okolni, ilyen hülyeségek miatt?
- Nem hülyeség!- felelte idegesen La-La, miközben a palacsintáját marcangolta.
- Nem is úgy gondoltam... Pauly mind annyiunknak sokat jelentett, de erről nem mi tehetünk! Hanem a benzinkutas  aki eladta neki az anyagot...
- A legbosszantóbb, hogy még csak fel sem jelenthetjük, mert azzal mi is megszívnánk!- gondolkozott el Kenny, és sajnos teljesen igaza volt. Minket ugyanúgy lecsuktak volna drog használat miatt, mint őt az árusításáért. Nem tehettünk semmit. Hagynunk kellett, hogy tovább árulja azt a vackot, és kitudja még hány ártatlan ember életet követeljen ezzel...
Megbeszéltük a dolgot, és rájöttünk, hiába akarjuk a másikat okolni, nem a mi hibánk volt, nem tudtuk, hogy Pauly épp mit szív... Örültünk, hogy Miley és Izzy élve megúszta. Ami megtörtént, az megtörtént, már nem tudtunk mit tenni, és ez volt a legbosszantóbb. Ültünk ölbe tett kézzel, Los Angelesben, és nem tudtunk örülni semminek.

http://www.youtube.com/watch?v=k3sa9JPe-R8
Pár nappal később, megtörtént a temetés. Pauly testét elhamvasztották, és azokat levittük a tengerpart egy csöndes, nyugodt részére.
- Ma, Február 22-én, pénteken, örök búcsút veszünk egy nagyon jó baráttól...- mondta el a búcsúbeszédet könnyekkel kűzdködve Bella. Kinyitottuk a kis üvegcsét, amiben a hamvak voltak, és hagytuk, hogy elfújja a szél.
- Most már örökké szabad lehet...- suttogta La-La. Ettől valahogy mind megkönnyebbültünk, és már kevésbé furdalt a lelkiismeret is.