2. Csalódás és fájdalom

Sziasztok, meghoztam a 2. részt is! Remélem tetszeni fog^^ Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy nézzetek be a KÉPGALÉRIA-ba (jobb oldalt), ahol rengeteg képet és kisebb történeteket is találtok :) Valamint, ha tetszik a blog, iratkozzatok fel (fent)! :D Jó olvasást!^^

----------------------♦♦♦------------------------------

$isi: Miután örök búcsút vettünk barátunktól, úgy döntöttünk, még pár hétig Los Angelesben maradunk. Aztán lassan az a pár hét eltelt, és úgy gondoltuk, még maradunk egy-két hetet. Aztán az a egy-két hét is eltelt, mire kitaláltuk, "Na jó, maradunk, amíg kedvünk van!".  Így is tettünk! Élveztük a Kaliforniai napsütést, azt, hogy minden nap lemehettünk a partra lazítani, és senki nem mondta azt, hogy "csináld ezt!" vagy "csináld azt!". Bella és Brien ár hét után hazament. Bella a terhessége miatt, nem akart tovább utazgatni sem, sem pedig szállodában lakni, Brien pedig egy szörnyű betegsége miatt, amitől lábra sem bírt állni... Egy idő után az 1D-s srácoknak is el kellett menniük a turné miatt, és utána nagyon magányosan éreztem magam, Zayn nélkül... Szerencsére a barátaim mindig mellettem állnak, és felvidítottak...

2013.03.04.hétfő.

$isi: Reggel felkeltünk, és a csajokkal kitaláltuk, hogy ha már a fiúk pasi-napot tartanak, és elmennek kondizni, meg csajozni, akkor mi meg tartunk egy csajnapot. Összekaptuk magunkat, és elindultunk a városba. Először a fodrászt látogattuk meg, aki nagyon fasza hajat kreált mind az 5-ünknek, aztán elmentünk egy műkörmöshöz is. Később megláttunk egy transzvesztita boltot.
- Csajoook! Ide be kell mennünk!- üvöltöttem már a bolt bejárata felé rohanva. A többiek röhögve követtek, mert tudtuk, hogy ott lehet kapni a legribisebb, nekünk való cuccokat, ugyan még soha nem voltunk olyan elvetemültek, hogy be is menjünk egy ilyen boltba...
- Helloka!- hallottunk egy nyávogós, pasi hangot, aztán megláttam az eladót… Egy igazi transzi. Na, jó helyen járunk!- Miben szegíthetek cajok?
- Szija bébi! De dögös a rucid!- fordult hozzá La-La, majd megfulladva a röhögéstől, és 3 puszit nyomott az arcára.
- Köcszi cicus. Nosz, mit keresztek?- kérdezte végignézve rajtunk. Elmondtuk, hogy igazán nincs elképzelésünk, csak körül néznék, és ezt is tettük. 5-en öt irányba szóródtunk szét a boltban, új ’ barátnőnk’ pedig folyton körülöttünk ugrált. Találtam egy dögös ruhát, bár nem tudtam, hogyan is kell felvennem… A transzi eladó felajánlotta, hogy segít, és bementünk az öltözőfülkébe. A csajok közben tovább nézelődtek.
- Ez így van?- kérdeztem miközben Gina( a transzi) próbálta rám huzigálni a ruhát. Megcsörrent a telefon- Halo?
- Szia drágám hogy vagy?- szólt a telefonba Zayn.
- Oh, köszi jól… Áh- nyögtem fel mert Gina továbbra sem hagyta abba a ruha igazítgatását, és időnként úgy éreztem, megfojt.
- Mit csinálsz?- kérdezte bizonytalanul.
- Áh, csak ruhát próbálok épp… És azt hiszem ennek nem így kéne állnia…- feleltem a tükörben elnézve a ruhát, ami nagyjából háromszor meg volt tekeredve rajtam. Gina tovább próbálkozott, amitől egyre több érdekes hangot adtam ki.
- Milyen ruhát? A lányokkal vagy?
- Igen, csajos napot tartunk. Bejöttünk egy transzvesztita boltba, és nagyon szexi cuccok vannak itt, kár, hogy nem tudom, hogyan kell felvenni… Te mit csinálsz?

Snooky: $isi bement egy ruhát próbálni, mi addig tovább nézelődtünk. Egyszer hallottuk, hogy csörög a telefonja, tudtuk, hogy Zayn lesz az, és már én is készültem Louis hívására, mert általában egy időben szoktak minket hívni. De most nem hívott… Hallottuk, hogy $i időnkén felnyög, a lányokkal egymásra néztünk, olyan ’ Ezek meg mit csinálnak?’ fejet vágva, és folyton nevettünk. $isi nagyjából fél óra után, végre kijött a fülkéből, egy irtó dögös, kék, fekete ruciban, ami kissé szétszaggatott volt, ami még szexibbé tette.
- Na? Hogy áll?- kérdezte még mindig a füléhez tartva a telefont.
- Nagyon jó! Szexi!- mondtuk fülig érő mosollyal. Gina elégedetten bólogatott keresztbe tett kézzel.
- Megveszem!- kiáltott fel $is és visszarohant az öltözőfülkébe. Hallottuk ahogy elköszön Zayntől, és ahogy megint elkezdi kiadni a szenvedő nyögéseit, amit minden öltözéskor kiad. Megvette a ruhát, és Miley is talált magának valamit, amit ő is megvett.

La-La: Kiérve a boltból, elindultunk újabb extrém és dögös cuccokat keresi, mikor megláttam egy hatalmas, villogó táblára kiírva: JÓSLÁS! Mindig is érdekeltek az ilyen dolgok, hát egyből elkezdtem fűzni a lányokat, hogy menjünk be.
- Lééégysziii! Olyan király lenne!
- Hát nem is tudom La-La… Talán jobb nem tudni, bizonyos dolgokat…- mondta Pixi.
- De…
- Igen, talán nem a legjobb ötlet, és a legtöbb ilyen jós, csak ügyes csaló…
- Csak 5 perc! Kérlek!- nagy nehezen meggyőztem a lányokat és bementünk a sötét, mindenütt rémisztő, és különös dolgokkal teli épületbe. Mikor megláttuk az idős hölgyet, régies, szakadt ruhákban, egy kártyapaklit szorongatva, mindannyiunknak alább hagyott a lelkesedése.
- Ki az első, angyalkáim?- kérdezte, rémisztő, rekedt hangon. Mind háttérbe húzódtunk, és $isi volt az első, merész vállalkozó- Gyere kedveském!- megfogta a karját, és leültette egy székre, majd ő is leült, vele szemben.

$isi: Az idős néni megragadott, és leültetett magával szemben. Kissé rémülten néztem a nőt, ahogy kipakolja a kártyáit.
- Nos, akkor kezdjük!
- Azt szeretném tudni…
- Csöndet! Én azt mondom, amit látok, nem pedig, amit az ügyfél tudni akar!- felelte, én meg összerezzenve, kínos mosollyal néztem rá- Ön… Egy rendkívül bizonytalan ember, jól mondom?- kérdezte a fejét fogva, és nagyon koncentrálva.
- Ööö… Nem, nem mondanám…
- Nem? Valóban, vagy csak ön nem veszi észre?- kérdezte huncut mosollyal az arcán a barátaimra nézve.
- Hát $isi mostanában elég bizonytalan… Nem tudja önállóan eldönteni a dolgokat…- felelte félénken Miley.
- Mi? Ez nem igaz!- tiltakoztam.
_ Óóó… Szóval ön nem látja be, de valójában nekem van igazam! Sokat… Nagyon sokat foglalkozik magával, és sokszor már egoistának gondolják, pedig az igazság, hogy nagyon bizonytalan mindenben… Többször is ruhát cserél mielőtt valahová elindulna…
- Igen, mert alapos vagyok, és jól akarok kinézni!
- Nem! Ez azért van, mert nem biztos a dolgában, inkább többször átöltözik, hogy jól nézzen ki…- okoskodó tekintettel nézett rám, én meg egyre csak dühösebb lettem- A barátja… Ugye van egy barátja, vagy már a jegyese?- választ várva rám pillantott, de csak duzzogó fejjel bámultam a banyát- Nincs minden rendben köztük… Valami féle feszültséget érzek…
- Mi a fenét érez? Nem is ismer, nem tudja milyen vagyok, vagy hogy a barátom milyen!- pattantam fel dühösen csapkodva.
- Nem ismerem, ez tény! De érzem az energiáit, és ebből könnyedén megmondhatom, a tényeket. Ezek tények, és habár ön még nem tudhat mindent, majd idővel rájön az igazságra…
- Jól van! Ebből elég volt!- hátrarúgtam a széket és odamentem a többiekhez, és már indultam volna kifele, de Snooky helyet foglalt a nővel szemben.
- Most nekem!
- Rendben!- felelte vidáman, és ismét a fejt fogta- Hmm… Ön rendkívül kiegyensúlyozott ember, és jól tudja mit akar, de úgy érzi, nem teheti meg… Valamiféle korlátok miatt… Talán, amit szeretne, ahhoz messzire kéne utaznia?
- Igen, elég messzire, de nem tudom, hogy tényleg akarom e, mert akkor itt kell hagynom a barátaimat…
- Nos, én csak annyit tanácsolok önnek, hogy kövesse az álmait!- zárta le a beszélgetést vidám tekintettel. La-La is végre elszánta magát, elvégre ő akart bemenni oda, és helyet cserélt Snookssal- Óóó… Úgy látom, önt szörnyű dolgok gyötrik… Van valami, amit nagyon szeretne, de nem lehet az öné… Bár van megoldás, de… De azt ön nem akarja!- furán nézett rá, mintha azt mondaná a tekintetével, „Ha akarod, miért nem teszed meg?!”
- Van valami… De nem vagyok benne biztos, hogy olyan fontos lenne, hogy ezt meg tegyük…- rám nézett, és nem igazán értetten, mit is akar. Nem sokkal később végre elmentünk, és már hat óra volt, szóval visszamentünk a szállodánkba. A csajok kitalálták, hogy menjünk el este buliba, ezután a hülye jóslás után, bár nem mondanám jóslásnak, mert semmit sem tudtunk meg belőle…
Később, olyan 8- fél 9 körül el is indultunk egy közeli szórakozóhelyre. Az utolsó, ami rémlik, hogy a bárnál állunk, és La-Lával felesezünk.

2013.03.05.

$isi: Kinyitottam a szemem, de nem láttam tisztán, hol is vagyok. Pár percig józanodtam, aztán rájöttem, hogy La-La ágyán fekszem, Miley-n és Pixin keresztül.
- Mi a…- feltápászkodtam, és a telefonomra néztem. Vagy 50 nem fogatottam volt Zayntől, és Louistól is… Megpróbáltam visszahívni őket, de egyikük sem vette fel. Fasza. Bekapcsoltam az ágy mellett heverő laptopot, és felmentem facebbok-ra, twitter-re, skipe-ra és reménykedtem, hogy valahol fent lesz, legalább egyikük. De senki. Megnéztem az E-mailjeimet is. Köröm ápolás, Meghívó a Kids Koncertre… És egy levél a rajz továbbképzésről, ahová azért akartam elmenni, mert grafikusnak tanultam, de nem fejeztem be a középsulit, viszont nagyon szerettem volna tetováló lenni, amihez úgy éreztem, nem ártana némi rajztudás még... Nagyra nyílt szemekkel néztem pár másodpercig, aztán erőt vettem magamon, és megnyitottam a levelet.

Kedves Szimonetta Kováts!
 Örömmel tájékoztatjuk, hogy ön felkerült az ideiglenes listánkra, mi szerint Ön, tagja lehet csoportunknak, és képezheti rajztudását! A végleges lista Áprilisban kerül nyilvánosságra!
Tisztelettel: Dr. Simon

Felvettek? Felvettek!
- Felvettek!- üvöltöttem el magam, mire mindenki felkelt.
- Hmm…- nyöszörgött La-La- Felvettek? Hová? - A rajz továbbképzésre! Felvettek!- feleltem vidáman, és felolvastam nekik a levelet. Ekkor láttam, hogy valaki üzent Skipe-on. Megnéztem, és Zayn volt az. Bekapcsoltam a web kamerát, és beszélgetni kezdtünk. Ott voltak mind az 5-en, és mi is benyomorodtunk a kamera elé. Együtt ünnepeltünk, még Belláékat is felhívtuk, hogy ők is hallják a hírt. Nagyon örültem, és jó volt látni, hogy a többiek is így örülnek a sikeremnek. Ennek örömére, kinyitottunk egy üveg pezsgőt, és habár mi még mindig kissé másnaposak voltunk, azért még fért belénk. De ez hamar kiütött, és olyan 5 körül be is aludtunk.

2013.03.06.

$isi: Reggel, mikor végre magamhoz tértem a másnaposságból, vissza akartam nézni a fiúk előző esti fellépését, mert hát mindig meg szoktam nézni :D Pixi és Miley még aludtak, La-La a fürdőben tevékenykedett, Snooky pedig az ágy szélén ülve a haját vasalta. Amíg bekapcsolt a gép, megbeszéltük, hogy a közel jövőben nem iszunk majd annyit, mint az előző napokban…:”D Végre elindult a laptop, és a fiúk hivatalos oldalára mentem, ahol el is kezdtem nézni a felvételt. Másfél órán keresztül figyeltük, mi történt, és közben a többiek is felkeltek, és La-La is nagy nehezen, de kikászálódott a fürdőből. Ám mikor a koncertnek vége lett, és úgy gondolták, hogy a kamerák már nem forognak… Zayn a színpad mellett ált egy lánnyal. Először azt gondoltam, hogy egy rajongó, de mikor megláttam, hogy Zayn simán lesmárolja a csajt, világossá vált, hogy itt többről van szó, mint rajongásról. A lányt a falhoz nyomta, és valamit átadott neki… Könnybe lábadt szemekkel, tátott szájjal bámultam a monitort.
- Nem hiszem el…- mondtam halkan miközben egy könnycsepp gördült végig az arcomon. - Ilyen egy utolsó szemétláda köcsögöt…- háborodott fel Pixi. A telefonomért nyúltam. Tudni akartam, mi folyik a hátam mögött. Kicsöngött… - Halo?- szólt bele Zayn. - Szia… Mi újság? Van valami, amiről tudnom kéne? - Oh… Szia kicsim! Nincs semmi, csak nem rég keltünk fel, és indulunk a dedikálásra… És… Nem nincs semmi. Nekem talán tudnom kéne valamiről?- kérdezte vidáman, mintha minden rendben lenne. - Igen, van valami… Egy szemétláda seggfej vagy!- üvöltöttem a telefonba, és lenyomtam- Elegem volt! Elég volt a hazudozásokból! Elmegyek…- fogtam magam, és kirohantam a szobából, az enyémbe, ami La-Láéval pont szemben volt. - $i! Mégis hová mész?- rohant utánam La-La. - El innen! Ne haragudjatok, de rohadtul nincs kedven… SENKIHEZ!- becsaptam magam mögött az ajtót, és bezártam. Fogtam a régi, szakadt táskámat, bele vágtam az összes ruhámat, aztán megkeresem a rajzmappát, tele a rajzoláshoz szükséges cuccokkal, megragadtam a gördeszkám, és kirohantam a szobából. A lányok az ajtó előtt álltak, de elkerülve a tekintetüket beszálltam a liftbe. Leértem, és végigrohanva az előtéren, kimentem az ajtón, és elindultam… Először csak gurultam, amerre épp lejtett a járda, aztán egy padnál megállva, felhívtam Sam-et, akinek a kiadó házában a múltkor is megszálltam. Megbeszéltem vele, hogy fél órán belül ott leszek, és ő is legyen ott. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemen, és nem tudtam, most mihez kezdjek. Szeretem őt, de ezek után… Hogy bízhatnék meg benne. Végig ezen kattogott az agyam, és teljesen elkalandoztam, annyira, hogy nem is figyeltem az utat. Egyáltalán, szinte semmit sem láttam, a szemem előtt csak az a kép lebegett. ahogy Zayn a falhoz nyomja azt a ribancot… 

- HÉ! VIGYÁZZ!- térített vissza a földre egy erőteljes, mély férfihang. De késő volt. Már csak azt vettem észre, hogy keresztül mentem egy nagy, üveglapon, amit két férfi vitt át előttem a járdán. Teljes erővel belehajtottam, csak arra volt időm, hogy a rajzmappámat eldobjam, és a kezemet az arcom elé kapjam. A földre zuhantam, az alkaromba, és a térdembe végig szilánk darabog nyomódtak. A fájdalomtól mozdulni sem bírtam, csak feküdtem ott, a szilánkok között.
- Nem lát a szemétől!? Ez ki fogja fizetni! Nézzen az orra elé, ez kifizeti!- üvöltött az egyik férfi, aki pár másodperce még az ablaküveget tartotta.
- Jézusom! Jól van?- hallatszott egy fiatal, női hang is. Én még mindig mozdulatlanul feküdtem, olyan volt az egész, mint egy rémálom, amiből reméltem, hogy hamarosan felkelek.
- Nézd meg! Összetörte az üveget! Ezt ki fogja kifizetni?
- Majd ő szépen kifizeti!- hallottam a férfiak ideges hangját.
- Elég! Jól vagy?- kérdezte a lány a földről felsegítve. Nehezen, fájdalmak közepette feltápászkodtam- szegjétek össze a szilánkokat, mielőtt valaki belemenne!- utasította a lány a két férfit, akik teljesítették a parancsát. Bekísért a házába, és leültetett a konyhában- Orvosnak tanulok, talán segíthetek… Úgy sajnálom, kérlek bocsáss meg az apám, és a bátyám viselkedéséért. Elég durvák tudom, de remélem te jól vagy?!
- Nem… Nem vagyok valami jól, de mindegy… Sajnálom, hogy összetörtem az üveget, de nagyon elgondolkoztam…- mondtam egy rongyot szorítva, miközben a lány elkezdte egy csipesszel kiszedegetni a térdemből az üvegszilánkokat.
- Bocsánat, nagyon fáj?
- Nem, nem annyira mint… megráztam a fejem, mert nem akartam folytatni, de a lány érdeklődően figyelt, és láttam a szemén, hogy nagyon kíváncsi a történetemre. Elmosolyodtam, és folytattam, miközben ő tovább szedegette az apró szilánkokat- Kiderült, hogy a barátom, akit nagyon szeretek, megcsal… Már régebben is mondták, de én nem hittem el, mert nagyon szeretem…
- Óóó… Nagyon sajnálom. De, mégis hogy tudtad meg?- válaszra várva nézett rám- Jaj, ne haragudj a tolakodásomért…
- Ugyan, semmi gond… A lábamból szedegeted a szilánkokat, már vagy fél órája, azt hiszem elmondhatom…- mosolyogtam rá- Hát, tudod fellépésük volt, tegnap. És azt hitték, már nem forog a kamera, de az felvett mindent.
- Mindent?
- Azt, ahogy egy lányt a falhoz nyom és megcsókol, majd valamit átad neki…
- Mekkora szemét…- amíg szedegette a szilánkokat, és kenegette be a sebeimet, nagyon jól összebarátkoztunk. Elmesélte az életét, bár elég felületesen, aztán én is meséltem egy kicsit magamról. Tényleg, TÉNYLEG senkihez sem volt kedvem, de vele valahogy olyan jól kijöttünk. Nagyon kedves volt, és segítőkész, és jó volt, hogy elterelte a gondolataimat. És aminek nagyon örültem, hogy nem ismert engem… Fogalma sem volt arról, ki vagyok, azon kívül, hogy tudta a nevemet, mert elmondtam neki. Szeretem, ha nem ismernek fel, mert ilyenkor nem érzem úgy,hogy csak ezért van velem, mert az vagyok, aki… Alexa-ez volt a neve- nagyon jól megértett engem, és megbeszéltük, hogy majd felhívom őt. Jó ötletnek tűnt, mert úgy éreztem, ő az egyetlen, akivel most képes lennék beszélni. Bekötözte a kezeimet, és a lábaimat, aztán tovább indultam. Nagyjából fél hat volt, mire odaértem Sam-hez.
- Hát te meg hol jártál? Három órája itt várok rád!- mondta kissé idegesen, de elviccelve a dolgot- A kezed?
- Sajnálom, balesetem volt, tele volt a kezem és a lábam is szilánkokkal, és eltartott egy kis ideig, amíg mind kiszedték, és lefertőtlenítették…
- Ó, már azt hittem újabb tetkó, amiatt van bekötve…- nevetett, és próbáltam én is nevetni. Átadta a kulcsokat, és felmentem, a már jól ismert padlástéri szobába.
Lepakoltam a cuccaimat, átöltöztem, csináltam egy kakaót, és letelepedtem az ablak melletti fotelba. Egész éjjel kattogott az agyam, és reggelre eldöntöttem, hogy ennek vége!

1. A búcsú...

$nooky a korházban, mikor az orvosok kirángattak a kórteremből... Miért?

$isi: http://www.youtube.com/watch?v=KRAMNWzfjcg

A kórház előtt ültünk. Volt aki a padon, és volt aki a földön. Mind a fejünket fogtuk, és nem szóltunk egymáshoz. Csak az a szám járt a fejembe, amit fél órája még Pauly ágya mellett énekeltünk el... Nem tudtuk felvenni stúdióban. És már nem is fogjuk. Pauly nélkül, nem az igazi.
- Hoztam kaját. Ki kér?- jött ki a kórház büféjéből Jack, két doboz pizzával.

- Hogy te mindig csak a kajára tudsz gondolni...- nézett fel Miley kisírt szemekkel. Jack egy szelet pizzával a szájól kilógva, megvonta a vállát, mint akit egyáltalán nem is érdekel a dolog.

- Mekkora egy seggfej vagy!- sziszegtem idegesen a fogaim közül, majd felálltam, és odébb mentem. Később Brien utánam jött, és hátulról átölelt, hogy vigasztaljon- Hányingerem van tőle!- háborogtam még mindig.
- Csak azért ilyen, mert nem akarja kimutatni az érzelmeit... Fél, hogy sírni lássuk-magyarázta Bri. Elgondolkoztam a dolgon, és végül hagytam a fenébe, nem akartam magamat ezen idegesíteni. Egy idő után, hangos kiabálásra lettem figyelmes. Megfordultunk, és a srácok mind üvöltöztek egymással. Egy szót nem lehetett érteni abból, amit mondtak, mert mind a 13-an mást ordítottak. A biztonsági őröknek közbe kellett lépniük, és kinavigáltak minket a kórház terültéről. Beültünk egy (nagy) taxiba, és vissza indultunk a szállodánk felé. A kocsiban próbáltunk kulturáltan viselkedni, és mint a jó gyerekek, ültünk csendben, és vártuk hogy megérkezzünk, és újra egymásnak eshessünk. Így is lett. Kiszálltunk a szálloda előtt, és egészen a szobáinkig egymást szidtuk, és mind a másikat okoltuk a történtek miatt. Majd mind a szobánkba vonultunk, és csend lett. Mintha megállt volna az idő, nem hallatszott semmilyen zaj. Csak Zayn szuszogását hallottam, az ágyam másik feléről...
Február 17-e. Vasárnap. Reggel mind a hotel éttermébe vonultunk, egy közös reggelire. Először nem szóltunk egymáshoz, de Snooky megtörte a csendet.
- Egyikünk sem hibás... Miért kell egymást okolni, ilyen hülyeségek miatt?
- Nem hülyeség!- felelte idegesen La-La, miközben a palacsintáját marcangolta.
- Nem is úgy gondoltam... Pauly mind annyiunknak sokat jelentett, de erről nem mi tehetünk! Hanem a benzinkutas  aki eladta neki az anyagot...
- A legbosszantóbb, hogy még csak fel sem jelenthetjük, mert azzal mi is megszívnánk!- gondolkozott el Kenny, és sajnos teljesen igaza volt. Minket ugyanúgy lecsuktak volna drog használat miatt, mint őt az árusításáért. Nem tehettünk semmit. Hagynunk kellett, hogy tovább árulja azt a vackot, és kitudja még hány ártatlan ember életet követeljen ezzel...
Megbeszéltük a dolgot, és rájöttünk, hiába akarjuk a másikat okolni, nem a mi hibánk volt, nem tudtuk, hogy Pauly épp mit szív... Örültünk, hogy Miley és Izzy élve megúszta. Ami megtörtént, az megtörtént, már nem tudtunk mit tenni, és ez volt a legbosszantóbb. Ültünk ölbe tett kézzel, Los Angelesben, és nem tudtunk örülni semminek.

http://www.youtube.com/watch?v=k3sa9JPe-R8
Pár nappal később, megtörtént a temetés. Pauly testét elhamvasztották, és azokat levittük a tengerpart egy csöndes, nyugodt részére.
- Ma, Február 22-én, pénteken, örök búcsút veszünk egy nagyon jó baráttól...- mondta el a búcsúbeszédet könnyekkel kűzdködve Bella. Kinyitottuk a kis üvegcsét, amiben a hamvak voltak, és hagytuk, hogy elfújja a szél.
- Most már örökké szabad lehet...- suttogta La-La. Ettől valahogy mind megkönnyebbültünk, és már kevésbé furdalt a lelkiismeret is.