3. Jó barátok...

Sziasztok, meghoztam a kövi részt, és lenne egy ajánlatom: már rengetek rész le van nekem írva, és ha gondoljátok, egyszerre többet is hoznék nektek, ha nem gond, hogy sokat kéne olvasni...:$ Mit szóltok?^^

Jó olvasást!♥

--------------------------------♦---------------------------------

2013.03.07

 $isi: *CSÖÖÖÖNG!!!- hallottam a csengő hangját, de nem nagyon érdekelt, ezért nem igazán erőltettem magamat a felkeléssel sem. De a látogatóm, csak nem adta fel. Egy percnyi csöngetés után összeszedtem magamat, és kimásztam az ágyból. Az órámra néztem, és láttam, hogy már délután fél kettő volt. Nagy nehezen előkutattam a kulcsokat, és kinyitottam az ajtót.
- $isi!- ugrott ekkor a nyakamba Pixi. Meglepetten álltam fél percig, nem értettem, miért, és hogyan kerül oda- Jól vagy, minden okés?- kérdezte aggodalmasan.

- Igen, jól vagyok!- feleltem szorosan átölelve. Amíg nem éreztem, milyen jó is, ha valaki mellettem van ilyenkor is, nem tudtam, hogy erre van szükségem. Ahogy Pix átölelt, éreztem a melegséget, és a nyugalmat, ami belőle áradt. Jó érzés tudni, hogy a barátaim mindig itt vannak velem, még akkor is, amikor kifejezetten kérem, hogy ne tegyék. Ők tudják, hogy úgy is az ellenkezőjét gondolom, mert szükségem van rájuk, mindig, mindenhol!- Örülök, hogy látlak! De még is hogy…
- Tudod, hogy én mindig figyelek rád… A múltkor mondtad, hogy ide vonultál el, gondoltam, most is ide jössz. Hát felkerestem ezt a Sam gyereket, és megtudtam, hogy itt van kiadó lakása. Könnyen megtaláltalak cunci- kacsintott rám- Na, de ugye nem akarsz egész nap itt punnyadni, és depizni? Túl kell lépni az ilyen szemétládákon! Tudom, hogy nem könnyű, de én majd segítek!
- Nem, dehogy akarok itt maradni! Szórakozzunk! Ünnepeljük meg… Hogy újra szingli vagyok!- feleltem nagyképű, kissé huncut mosollyal az arcomon. Hamar, röpke másfél óra alatt összekaptam magamat, és elindultunk, hogy a feje tetejére állítsuk a várost. Első lépésben meglátogattunk egy kocsmát, ahol lenyomtunk két felest, csak kettőt, mert nem akartunk megint lerészegedni. Aztán egy bevásárló központ mellett haladtunk el, ahol felfedeztük, hogy egy bevásárlókocsi árválkodik a parkolóban, és még sem hagyhattuk magára szegényt! ;) Lecsaptunk rá, és felváltva toltuk végig egymást a városon, az emberek meg csak úgy néztek ránk, hogy „Ezeknek meg mi baja?”. Nos, ezeknek csak annyi a baja, hogy fiatalok, és szeretnék jól érezni magukat, kedves emberek! ;D Az egész délután azzal telt, hogy őrültködtünk, és csak jól éreztük magunkat. Hírtelen elfelejtettem minden gondomat, és csak jó, kellemes érzésekkel lettem tele. Mire jók a barátok, ha nem arra, hogy veled legyenek, jóban, rosszban, happy-ben, és depiben?! ;) Nem is kívánhatnék náluk jobb barátokat!

Nyolc körül haza mentünk, és egész hazaúton Pixi azzal zaklatott, hogy már csak azért is hívjam fel Zayn-t, hogy milyen hülye hazugsággal áll elő már megint. Nehezen, de meggyőzött, és ahogy hazaértünk, fel is hívtam.
- Szia kicsim, jól vagy?- kérdezte idegesen.
- Igen, remekül… És te?
- Most már jól, hogy hallom a hangodat. Nagyon aggódtam érted!- kezdte el, Pixi már a száját is befogta, hogy ne üvöltse le  a fejét, a szánalmas hazudozásai miatt- Kicsim, ez csak egy félreértés…
- Mi más lenne…- feleltem flegmán.
- Az a lány, tudod ő rákos, és miután meghalt az a szegény lány, még biztos emlékszel rá,- egy lány, akinek Louis még a pulcsiját is odaadta, nagy rajongójuk volt, szegény nemrég meghalt- csak egy jó napot akartam szerezni szegénynek… Lehet, hogy hamarosan meghal, és hát tudod, szegény lány…
- Óó, igen, szegény… Hogy is hívják?
- Amanda- felelte.
- Ó igen, szegény Amanda… Hát örülök, hogy sikerült boldoggá tenned, szija édes, most mennem kell-kinyomtam a telefont, és undorral az arcomon az ágyra dobtam- te undorító féreg…
- Ez a leg undorítóbb, mocskosabb, szemetebb hazugság, amit valaha hallottam!- akadt ki Pixi, jogosan. Azt hazudni, hogy valaki rákos, csak hogy gond nélkül csalhasson… Szánalmas. Kitaláltuk, hogy megkeressük a lányt, és beszélgetünk vele, hogy kideríthessünk bizonyos dolgokat. Pixi facebook-jából bejelöltük a lányt, és vártunk, hogy visszajelöljön. Addig elmentünk a közeli McDonald’s-ba kajálni. Mire visszaértünk, olyan tíz körül lehetett, Amanda már vissza is igazolt. Pixi egyből ráírt, egy jó kis kamudumával, csak hogy elinduljon a beszélgetés. 10 perccel később a lány, már a magánéletbeli problémáit ecsetelte a barátnőmnek, úgy tűnt elég jól egymásra találtak. A lány elmondta, hogy már 2 hete, mikor Snooky-val Londonban jártunk a fiúknál, már akkor találkozgattak, és komolyabb dolgok is történtek köztük. Szörnyen ideges lettem, és legszívesebben letéptem volna Zayn golyóit, ezért elhatároztuk, hogy Madrid-ba utazunk. Összepakoltam minden kellő holmimat, Pixi-nek még ezt sem kellett, mert ő reggel óta ki sem pakolt. Hívtunk egy taxit, és a reptérre utaztunk, és az első géppel Európába indultunk.

2013.03.08.

Reggel 9-kor megérkeztünk Marid-ba, és mivel tudtuk, hogy a fiúk ilyenkor még javában alszanak, a késői koncertek miatt, a szállodájukhoz mentünk.
- Jó napot! Zayn Malik, melyik szobában van?- kérdeztem a portástól, közben Pixi megkérdezte újdonsült barátnőjét(Amandát), hogy jön e az nap Zayn-hez.
- Hozzátartozó?
- Igen, a barátnője vagyok- feleltem, hogy végre kinyögje a hölgy, hogy hol találom meg azt a patkányt, hogy letéphessem a fejét.
- A 204-es szoba az övé- mondta végre. Pixi közölte, hogy Amanda 10-re jön Zaynhez. Kitaláltuk, hogy a szórakozásuk közben akarjuk meglepni őket. Felmentünk a 30. emeletre, ahol a 204-es szoba volt, és egy törülköző szállító kiskocsi aljába bekuporodtunk, hogy onnan figyelhessük, mi történik a folyosón. Nem kellett sokat várnunk, és a lány megérkezett. Zayn nyitott neki ajtót, és hatalmas mosollyal az arcán fogadta. Vártunk még pár percet, aztán kimásztam a kiskocsiból. Az ajtóra simult fejjel füleltem, mi folyik odabent.
- Te vagy a mindenem!- szűrődött ki halkan.
- Tényleg?
- Igen! Csak te kellesz nekem, veled akarok lenni örökre, és te leszel a feleségem, és lesz 2 gyerekünk, egy kutyánk, és egy kertes házunk, valahol London közelében- nem hittem a fülemnek. Zayn ugyan ezeket mondta nekem, és ettől különlegesnek éreztem magam, de világossá vált, hogy én is csak egy vagyok a több ezer lány közül, akiknek ezt elmondta, csak hogy ágyba csábítsa őket. Nem bírtam tovább hallgatni. Dühösen kopogtatni kezdtem, de legszívesebben berúgtam volna azt a kibaszott ajtót, és mind a kettőjüket ott lőttem volna agyon. Nem nyitottak ajtót, de hallottam valami sugdolózást bentről.
- Nyisd ki, vagy én nyitom ki te szemétláda!- üvöltöttem, miközben tovább vertem az ajtót. Fél perc után, Zayn nagy nehezen ajtót nyitott.
- Kicsim! Hát te meg…
- Hogy kerülök ide? Jöttem kitaposni a beledet, te utolsó seggarc!- üvöltöttem a képébe. A kiabálásra Niall és Louis is kijöttek.
- Itt meg mi folyik?- kérdezték értetlenül.
- Ezt én is kérdezhetném, de sajnos már tudom!- berohantam a szobába, az ágy szélén ülő lányhoz, aki bár nem tehetett az egészről, mert Zayn őt is csak kihasználta, de dühömben megragadtam a hajánál fogva, és a földre rántottam. A srácok rám vetették magukat, és megpróbáltak leszedni róla- Gecis kurva!- dühöngtem, és arcon köptem, mert a kezeimet már lefogták.
- Figyelj, beszéljük ezt meg!- könyörgött megbánó tekintettel Zayn.
- Már túl késő ehhez bébi, nem gondolod?! Még az után is volt képed idehívni ezt a ringyót, hogy tudtad, hogy mindent tudok?! És ezek után te még magyarázkodni akarsz? Azt hiszem, ezzel elég rendesen elkéstél!- mondtam, és a táskámat megragadva elindultam a lift felé, Pixi követett.
- De…
- De? Milyen silány hazugsággal akarsz még előállni?- ráztam a fejemet, megvető tekintettel- Remélem boldog leszel Zayn, csak ennyit kívánok, hogy legyen aki majd fele annyira szeret, mint én…- beszálltunk a liftbe- Ja, és kösz hogy a nőnapomat is elrontottad!- mosolyogtam rá dühösen. Pixivel a szemben lévő park felé vettük az irányt, és leültünk egy padra.
- Büszke vagyok rád… Olyan éretten viselkedtél, nem süllyedtél le az ő szintjére.
- Nem leszek olyan szánalmas, mint ő… De azért beleléptem volna szájába! ;)- próbáltam leplezni a fájdalmamat, ami belül nagyon gyötört, de néhány könnycsepp elhagyta szememet. Pixi látta, hogy könnyezek, és magához ölelt, amitől még jobban kezdtem sírni. Szörnyen magam alatt voltam, mert tényleg, annyira vakon megbíztam benne, és feltétlenül szerettem, de ő végig kihasznált, és átvert. Nagyon rosszul esett. Megalázva éreztem magam, hogy még csak annyira sem tisztelt, hogy igazat mondjon nekem.
- Lányok!- felnéztem, és Niall-t és Louist láttam meg felénk rohanni. Lou egyből hozzám szaladt, és szorosan átölelt. Ő olyan, mintha a bátyám lenne, és nagyon szeretjük egymást. Felvett az ölébe, én meg csak csüngtem rajta, mint egy kis majom. Néhány perc után letett, és a vállába nyomtam a fejemet, ő pedig szorosan fogott magához. Kicsit odébb mentünk, mert szerettünk volna kettesben beszélni.
- Hogy lehet ilyen…- kérdeztem sírva, a vállára borulva.
- Css… Semmi baj! Nem kell vele foglalkozni, ha így bánik veled, nem kell törődni vele! Ha ő ilyen, csináld te is ezt, hadd lássa, milyen az, ha átbasszák az embert!- bíztatott, bár nem segített vele sokat. Az viszont jó volt, hogy csak ott volt velem.
- Úgy szeretlek Louis!- öleltem át, szorosan, magamhoz szorítva.
- Öhm… De ugye nem vagy belém szerelmes, csak mert tudod, nekem van valakim… És hát nem hagyhatom el Harry-t!- mondta viccelődve. Elnevettem magam, és vállon ütöttem.
- Nem, nem vagyok, ne aggódj, nekem is ott van La-La! –kacsintottam rá, letörölve a könnyeimet. Ekkor meghallottam egy varázslatos hangot. Egy hangot, amit már egészen kicsi korom óta imádtam!- Fagyi!- egy fagyi kiskocsi közelített felénk, azt a bizonyos „szólj anyádnak, adjon pénzt!” dallamot játszva.
- Eszünk?- nézett rám Louis, de ez nem volt kérdés, mert már mind a ketten megindultunk a kocsi felé- 2 vaníliásat!- mondta, és az egyiket a kezembe nyomta, és odaadott egy eurót a fagylaltosnak, és úgy nézett rám, mintha várna valamire- azt te fizeted!- mondta komolyan. Meglepetten kutatni kezdtem a táskámban, mire elnevette magát, és oda adott még egy eurót- Csak vicceltem. Nem akarom, hogy ennyire csórónak nézzenek!- mind ketten hangosan röhögtünk, és már el is felejtettem minden rosszat. Nekik valahogy mindig sikerül felvidítaniuk.
- Olyan hívogató, hogy az arcodba nyomjam!- mondtam a fagyijára meredve.
- Ü-ü, nem kéne!- mosolygott, és felkapott a hátára. Megpróbáltam megkapaszkodni, a nyakát átkarolva, de a fagyi közben még a kezemben volt, ami ezért akarva- akaratlanul is az arcába nyomódott. Ezen felháborodva ledobott, és egyenesen az orromba nyomta az ő fagyiját.
- Ááá! Ez belement az orromba!- mondtam orrhangon, és egy zsebkendőbe próbáltam belefújni a fél tölcsérnyi fagylaltot.
- Te is belenyomtad!- védekezett majd megfulladva a röhögéstől, hogy ilyen sikeresen sikerült a kis akciója.
- De én nem asz ojjodba! Ész nem dijekt!- folytattam még mindig kissé fura hangon. Újra felemelt, és végig rohant velem az egész parkon, egészen az első, bejáratnál lévő padig, amin Pixi és Niall ült. Láthatóan elég jól elvoltak együtt.
- Tütürürürűűű!- kiabálta Louis feléjük rohanva. Leült melléjük a padra, és letett engem is, szinte az ölemben ült, és elég viccesen festhettünk.
- Hogy van a szerelmes páár?- kérdeztem fennhangon visítva, mint aki megőrült.
- $isi…- Pixi zavarba jött, és láttam, hogy elpirul. Niall rá nézett, és ő is kicsit zavarban volt.
- Na jó, Pix. Menjünk, keressünk valami szállást estére!- mondtam fellökve Louit az ölemből.
- Miért nem jöttök hozzánk? Egy éjszakára, igazán elférnétek, és nem kéne fölöslegesen pénzt kidobni!- ajánlotta fel Lou. Pixivel beleegyeztünk, és elindultunk vissza, a szállodába. Bár már lenyugodtam, és nagyon boldog voltam, hogy ilyen remek emberek vesznek körül, de Zaynt továbbra sem akartam látni. Óvatosan beosontunk, én Louis szobájába, Pixi pedig Niallébe.
- Jól van, Bubu! Érezd magad otthon, nekem készülődnöm kell a koncertre. A hűtő tele van, de ha bármire szükséged lenne, csak hívd a szobaszervizt, és írasd a számlámra!
- Rendben, köszi, de ne aggódj, nem zabállak ki a vagyonodból!- nevettem, miközben elkezdtem berendezkedni. Ledobtam a ruháimat, amíg Lou a fürdőben volt, és a szekrényből kitúrtam egy nagy pólóját, amit felvettem. Lou nyolc körül elment a srácokkal. Pixi közben átszökött hozzám, és elmesélte a délutánját Niallel.

Pixi: - Hát amikor leléptetek, kicsit feszült volt a hangulat… Aztán, nem is tudom, de elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy rossz, hogy már régóta nincs senkije, és magányosnak érzi magát… Hát mondom ó, szegény srác, pedig olyan cuki…- meséltem megértően.
- Én is összetörtem a szívét… Pedig olyan aranyos!- nevettünk.
- Igen, és hát nem is tudom… Olyan szeretet hiányos, hát nem tudtam megállni, hogy ne ölelgesse meg, mint egy plüss mackó.
- Óóó…- sóhajtott fel $i, mint amikor szerelmes filmet nézünk, és a két tök cuki főszereplő összejönnek. Na, ez pont olyan sóhaj volt.
- Ezért most örülök is, hogy vele alszok, nem akarom, hogy magányosnak érezze magát, mert hát, megérdemli hogy szeressék, olyan kedves, és őszinte…
- Mi lesz még itt az éjjel…- megint elröhögtük magunkat, de nemsokára visszamentem Niall szobájába, mert mind ketten fáradtak voltunk már.

$isi: Lefeküdtem, mert nagyon álmos voltam, de nem tudtam elaludni. Rossz volt egyedül, a hideg ágyban. Nem tudtam aludni, csak szenvedtem, és dudorásztam. És a dudorászásból lassan egy egész szöveg lett, amit gyorsan, a telefon fényénél le is firkantottam egy lapra, amit az éjjeli szekrényen találtam. Visszadőltem az ágyba, de nem tudtam aludni, amíg a srácok haza nem értek. Hallottam, ahogy Louis bejött a szobába, és a sötétben pakolászta a cuccait, hogy fel ne keltsen, mert azt hitte már alszom. Bebújt a takaró alá, háttal nekem. Ekkor megfordultam, és kábult, nyöszörgő hangon elkezdtem beszélni hozzá.
- Nem tudtam elaludni…
- Azt hittem már alszol!- mondta megrémülve, nem számított rá, hogy megszólalok.
- Á-á… Nem tudtam. Olyan rossz egyedül… Megölelsz?- kérdeztem nyöszörögve, mint egy kisgyerek a bátyát. Megfontoltan, lassan megfordult, és átkarolt. Szorosan hozzábújtam, és éreztem, hogy ő is egyre szorosabban ölel. Lassan elaludt, mert hallottam, hogy a halk lélegzése, hangos, horkolás szerű szuszogássá alakult. Ez megnyugtatott, és én is elaludtam.